WBCSD és az ökológiai lábnyom

Az Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) 2010 elején jelen-tette meg „Vision 2050 – The new agenda for business” című jelentését. A jelentést 14 iparág, 29 vezető vállalatának képviselői állították össze, és alapvetően azzal a kérdéskörrel foglalkozik, hogy hogyan biztosítható 2050-re a világ akkori – várhatóan 9 milliárd fő körüli – emberi populációja számára a jó minőségű élet, a bolygónk eltartó képességének keretein belül. Illetve igyekeztek újragondolni azt, hogy milyen szerepet kell játszania az üzleti szférának a következő évtizedekben, hogy ez megvalósulhasson és fenntartható módon működő társadalom kialakulhasson.
A fentiekből látható, hogy a fő gondolatkör, igen erősen kapcsolódik az ökológiai lábnyom szemlélethez, amely felismeri és megvalósítani igyekszik, hogy gazdasági tevékenységeinket is oly módon végezzük, illetve alakítsuk át, amely figyelembe veszi bolygónk véges eltartóképességét. Azonban a WBCSD jelen-tés nem csak ezen az általános, elméleti síkon használja az ökológiai lábnyom koncepciót, hanem a jelentés számos, körülbelül tucatnyi alkalommal explicit módon is hivatkozik rá, valamint a karbon lábnyomra is; illetve ezek csökkentésének szükségességére. A jelentés egy ábrán bemutatja annak eredményét, hogy a tervezett erőfeszítések hatására – a 2020-as években várható „tetőzés” után – hogyan csökkenhetne vissza a globális ökológiai lábnyomunk 2050-re kb. 1,1-es értékre, a Föld eltartó kapacitásához képest. Az ábráról az is látható, hogy ha az üzleti szektor továbbra is a business-as-usual üzletvitel szerint folytatja tevékenységét, akkor 2050-re a globális ökológiai lábnyom értéke 2,3-ra növekedhet; elméletileg, hiszen ezen a szinten illetve már előtte is az ökoszisztéma degradációja túlzottan is súlyos lenne, akár olyan mértékű, amely már aláásna számos gazdasági tevékenységet.

Forrás: wbscd.org